Két alkotó ember számvetése múlttal, örökséggel, úton levéssel és megérkezéssel. Városok, terek, garázsok, a végtelenben sem találkozó vasúti sínek. Beck Zoltán és Grecsó Krisztián kíméletlenül magukba néztek, megvannak-e még a régi remények, hitek.
Mit jelent találkozni a bennük élő kamasszal, meg persze mit adnak tovább, miben élnek most.
Ország, város, fiú, lány.
Közösen írt prózák, dalok, versek – hat képben. Az új előadás szellemi, vagyis inkább lelki folytatása az előzőnek, de egyvalamit konkrétan továbbvisz: ez is folyamatosan változik, alakul majd, amíg el nem jut egy alkotói végpontig.
