Tommy Emmanuel igazi virtuóz, a tízujjas gitártechnika mestere, aki egyszerre három szólamot tud játszani. A country, a blues és a dzsessz műfajokban egyaránt otthonosan mozgó zenész minden fellépése igazi örömünnep. Ez az örömteli túláradás Tommy Emmanuel minden koncertjének és lemezének sajátja. „Amikor gyerek voltam, a showbizniszben akartam utazni. Mára már csak a boldogságbiznis érdekel. A zenémmel teszem boldoggá az embereket. Ez egy jó munka.”
Előzenekar: Richard Smith
Richard Smith már gyerekként Django Reinhardt és Chet Atkins teljes diszkográfiáját el tudta játszani. Tizenegy éves volt, amikor együtt lépett színpadra bálványával, Atkins-szel a londoni Her Majesty's Theatre-ben. Nagy hatással volt rá Big Jim Sullivan gitáros is, rövid ideig pedig Shane Hillnél tanult jazzgitározni a Surrey-i Warlingham Schoolban.
Testvéreivel, Rob és Sam bátyjaival megalakította a Richard Smith Guitar Triót. 1999-ben megalapította a Hot Club of Nashville-t, egy jambandát, amelynek változó felállásában John Jorgenson, Pat Bergeson, Bryan Sutton és Stuart Duncan játszott, és amely a cigány dzsesszt és a western swinget ötvözte. Smith szólóban és feleségével – Julie Adams amerikai csellistával – duóban is fellép. Repertoárján country, bluegrass, blues, ragtime, folk, jazz, pop és klasszikus zene is szerepel.
Tommy 1955-ben született Muswellbrookban, Új-Dél-Walesben, Ausztráliában. Húszéves korára Sydney legkeresettebb előadója és session-zenésze lett. Harmincéves korára már Európában koncertezett különböző rockzenekarokkal. Akár rocksztárként is élhette volna az életét, mégis valami tisztább és a szívéhez közelebb álló zenére vágyott. Akusztikusra váltott, majd szólógitárosként slágerlemezek sorát készítette el. Először Ausztráliában, majd hamarosan világszerte ismert sztár lett.
Legfontosabb ihletője Chet Atkins amerikai gitáros volt, akivel életre szóló barátságot kötött, és akinek a zenéje nagyban hatott a munkásságára. Chet a gitár lovagjává ütötte őt, és neki adományozta az áhított CGP (Certified Guitar Player) címet, amit mindössze négy zenész kapott meg.
